Az ünneplés másnapján hivatalos fogadásunk volt az itteni városházán. Az épület egyszerre múzeum, étterem, és hivatal, szinte hihetetlen. Bár mivel a középkorban Lüneburg egy meglehetösen gazdag város volt a sókereskedelmének köszönhetöen, és sértetlenek maradtak az épületei, így jogos, hogy büszkén mutogatják a szép Rathaust.

Meg kell jegyeznem, hogy a 30 fös bandából csakis én vettem túl komolyan a "hivatalos" jelzöt, igazából én öltöttem csak magamra alkalmi ruhát. No nem mintha olyan kellemetlen lett volna, mert a lányok dícsérkgedtek, hogy milyen jól nézek ki, söt, még be is állítottak egy két foto ereéig. Rossz hír: én, balga nem vittem a gépemet, így a városháza belsejét nem tudom megmutogatni. Es tut mir leid...

A hétvége egyébként meglehetösen nyugisan telt. Szombaton már délben ki is kászálódtam az ágyból, majd egy kis rendezkedés után elmendtem futni, és sétálni egyet a város távoli részein. Láttam a kispolgári negyedet, de kérem, itt még a panelházaknak is vöröstégla borítása van :D

Este nagy evés és tévénézés. Nem olyan egyszerü egy filmet végigkoncentrálni, de egyre többet, és jobban értem az élöbeszédet. Már csak a visszaadással vannak gondok, dehát azért jöttem ide, hogy ezt is gyakoroljam ;)

Vasárnap takarítas, mosás (ja , említettem már, hogy auto-mosodába járok mosni, mint a filmekben), délután elmentem a városba fotokat csinálni a késö délutáni napfényben úszó épületekröl, majd irány Timi, kis ücsörgés után pedig elmentünk a német lakótársaival (egészen pontosan 2 német középiskolás, és egy amerikai egyetemista) billiárdozni. Az amerikai nem büszke dzsódzs dáblijú busra, a németek meg úgy érzik, ök nem lehetnek büszkék a múltjukra. Néha elszáll a gondolatunk, és filozofálgatunk ilyenekröl, nade nem akarok senkit ezzel untatni...