Elérkezett a napja, hogy a hetek óta lázban égő külfőldi cserediákok végre meglátogathatják a német fővárost egy teljesen megszervezett hétvégi kiruccanás keretében.
Az első nap: Péntek, hajnali 10.15, gyülekezés az egyetemen. Természetesen pont ezen a napon szakadt ránk a már sokat emlegetett európai friss levegő hideg áramlata, így didergősen indult a napunk. Megérkezett a buszunk felpakoltunk, és circa 4 órás utazás után (pedig kb. 280 km-re van innen Berlin, igaz kicsit sokat kell utazni a nem autópályán az autópályáig). Berlinben felszedtünk egy idegenvezetőt, aki kicsit nemzetközinek (értsd nem echte németnek) nézett ki, és angolul, németül végigvezetett minket (buszon) a városban, és megmutogatta a nevezetességeket, és mesélt is néha. Természetesen a legnagyobb szelete ennek a mesének a berlini falról, és a négy részre szeletelt városról szólt, ki is szálltunk egy emlékparknál, ahol fennmaradt az eredeti fal egy szakasza. Egyébként az egész városban meghagyták egy macsakkövezett sávban az egykori fall nyomát, így mindig tudja az ember, hogy most éppen az imperialista, vagy a népi demokrata oldalon áll-e :D
Érdekes egyébként, hogy mind a mai napig szemmellátható a különbség a két városrész között, persze érthető, nem lehet minden épületet lebontani, átépíteni. A város folyamatosan épül, szinte hihetetlen volt, hogy minden környéken látni lehetett darukat, építkezéseket. A belvárosban pedig felépült egy győnyőrű ületi negyed magas épületekkel (no nem olyan tégla, és nem olyan magas, mint a nagy USA-ban), és ami még ámulatba ejtett, az a levegőben lebegő vasúthálózat. Tessék csak megnézni a fotókat, és külön felhívnám a tisztelt olvasó figyelmét az üvegből készült Hauptbahnhofra.
A városnézés után a busz lepakolt minket egy kelet-berlini szállónál (igazi nemzetközi hostel :D ), elfoglaltuk a szobánkat, este pedig "csoportos garázdálkodás" a városban...
Természetesen, hogy ne legyen egyszerű az élet, otthon hagytam a törölközőmet, így vennem kellet egy spongyabobos strandtörölközőt 10 eurért. Szuvenír.
A második nap: Álmos reggelivel kezdtünk a szállóban, majd elvillamosoztunk egy egykori Stasi (az egykori Staatsicherheit, a keletnémet ÁVH) börtönéhez. Körbevezettek minket a cellák között, és az idegen vezetönk egy olyan férfi volt, akinke volt szerencséje itt élni hat hónapig '89-ben, túlzásba vitt véleménynyilvánítás miatt. Meghökkentő történeteket mesélt arról, hogy milyen fizikai és pszichológiai módszerekkel gyengítették a foglyokat, hogyan szigetelték el őket egymástól, és azt mondta, mind a mai napig élnek benne, is meg másokban is ezek az élmények. És egy egykori mondás, ami megragatt: A bizalom jó. A kontroll mégjobb.
A börtönnézegetés után elvillamosoztunk a Reichstaghoz, hosszú sorbanállás, és a reptérihez hasonló biztonsági ellenőrzés után bebocsátást nyertünk a Parlament turistalátvánosságába, a hatalmas üvegkupolába (a második világháború során az épület megsínylette a bombázásokat, gyakorlatilag egy halom kőfal maradt a helyén, és érdekes módon nem restaurálták, hanem modern stílusban kiegészítették, hozzáépítettek a megmaradt részekhez, így született meg az üvegkupola).
És egy kis szabad városcsavargás, fagyizás után megint találkoztunk a híres tévétoronynál, és felmentünk (204 méter magas az a szint, ahol a gömb van és lehet nézelődni, az összehasonlítás kedvéért: egy tízemeletes ház 30 méter magas). A lift másodpercenként 6 emeletet tesz meg, bedugult a fülünk, mire felértünk. Fennt pedig a lábaink előtt hevert egész Berlin, a készített képek magukért beszélnek, az egyiken még én is rajta vagyok :D
Az első nap: Péntek, hajnali 10.15, gyülekezés az egyetemen. Természetesen pont ezen a napon szakadt ránk a már sokat emlegetett európai friss levegő hideg áramlata, így didergősen indult a napunk. Megérkezett a buszunk felpakoltunk, és circa 4 órás utazás után (pedig kb. 280 km-re van innen Berlin, igaz kicsit sokat kell utazni a nem autópályán az autópályáig). Berlinben felszedtünk egy idegenvezetőt, aki kicsit nemzetközinek (értsd nem echte németnek) nézett ki, és angolul, németül végigvezetett minket (buszon) a városban, és megmutogatta a nevezetességeket, és mesélt is néha. Természetesen a legnagyobb szelete ennek a mesének a berlini falról, és a négy részre szeletelt városról szólt, ki is szálltunk egy emlékparknál, ahol fennmaradt az eredeti fal egy szakasza. Egyébként az egész városban meghagyták egy macsakkövezett sávban az egykori fall nyomát, így mindig tudja az ember, hogy most éppen az imperialista, vagy a népi demokrata oldalon áll-e :D
Érdekes egyébként, hogy mind a mai napig szemmellátható a különbség a két városrész között, persze érthető, nem lehet minden épületet lebontani, átépíteni. A város folyamatosan épül, szinte hihetetlen volt, hogy minden környéken látni lehetett darukat, építkezéseket. A belvárosban pedig felépült egy győnyőrű ületi negyed magas épületekkel (no nem olyan tégla, és nem olyan magas, mint a nagy USA-ban), és ami még ámulatba ejtett, az a levegőben lebegő vasúthálózat. Tessék csak megnézni a fotókat, és külön felhívnám a tisztelt olvasó figyelmét az üvegből készült Hauptbahnhofra.
A városnézés után a busz lepakolt minket egy kelet-berlini szállónál (igazi nemzetközi hostel :D ), elfoglaltuk a szobánkat, este pedig "csoportos garázdálkodás" a városban...
Természetesen, hogy ne legyen egyszerű az élet, otthon hagytam a törölközőmet, így vennem kellet egy spongyabobos strandtörölközőt 10 eurért. Szuvenír.
A második nap: Álmos reggelivel kezdtünk a szállóban, majd elvillamosoztunk egy egykori Stasi (az egykori Staatsicherheit, a keletnémet ÁVH) börtönéhez. Körbevezettek minket a cellák között, és az idegen vezetönk egy olyan férfi volt, akinke volt szerencséje itt élni hat hónapig '89-ben, túlzásba vitt véleménynyilvánítás miatt. Meghökkentő történeteket mesélt arról, hogy milyen fizikai és pszichológiai módszerekkel gyengítették a foglyokat, hogyan szigetelték el őket egymástól, és azt mondta, mind a mai napig élnek benne, is meg másokban is ezek az élmények. És egy egykori mondás, ami megragatt: A bizalom jó. A kontroll mégjobb.
A börtönnézegetés után elvillamosoztunk a Reichstaghoz, hosszú sorbanállás, és a reptérihez hasonló biztonsági ellenőrzés után bebocsátást nyertünk a Parlament turistalátvánosságába, a hatalmas üvegkupolába (a második világháború során az épület megsínylette a bombázásokat, gyakorlatilag egy halom kőfal maradt a helyén, és érdekes módon nem restaurálták, hanem modern stílusban kiegészítették, hozzáépítettek a megmaradt részekhez, így született meg az üvegkupola).
És egy kis szabad városcsavargás, fagyizás után megint találkoztunk a híres tévétoronynál, és felmentünk (204 méter magas az a szint, ahol a gömb van és lehet nézelődni, az összehasonlítás kedvéért: egy tízemeletes ház 30 méter magas). A lift másodpercenként 6 emeletet tesz meg, bedugult a fülünk, mire felértünk. Fennt pedig a lábaink előtt hevert egész Berlin, a készített képek magukért beszélnek, az egyiken még én is rajta vagyok :D
A harmadik napon: még álmosabb reggeli mint előző nap, majd kiruccanás az ún. Story of Berlin Múzeumba. Egy igen érdekes emlékhely, végivezeti az embert a történelem főbb pontjain, kezdve a középkortól, majd a gazdag 18-19. századi kultúrális és gazdasági, tudományos fejlődésén keresztül eljutunk a szörnyű 20. századi emlékekhez. És egy érdekesség: az épület egy egykori atombunkerre épült, és az is része a múzeumnak, így láthattuk azt is. Fotók sajnos nincsenek.
Ismét szabad bóklászás a városban, majd vissza a szállásra, összerámolás, buszrapakolás, és könnyes búcsú. 4 órás út haza. A fáradalmakat még most is pihenem.
Ismét szabad bóklászás a városban, majd vissza a szállásra, összerámolás, buszrapakolás, és könnyes búcsú. 4 órás út haza. A fáradalmakat még most is pihenem.
