Az elmúlt napok, hetek rossz időjárása sokszor bekényszerített a négy fal közé, így ösztönösen támadt az igény, hogy olykor filmnézéssel foglaljam le magam. Otthon, a laptop bekapcsolt ideje alatt így sokszor futott a letöltőprogramocska, és nyitott ajtót számomra, hogy a tanulás mellett lefoglaljam magam a szobámban.
Történt azonban, hogy egyik nap, kedden, Daniel, aki a bérbeadó család baráti megbízottjaként üzemelteti a házban az internetet, kopogott az ajtómon. Éppen egy 20 perce jöttem haza előadásról, persze bekacsoltam a gépet, és beindult párhuzamosan a letöltés is, és az ebédemen csámcsogtam, amikor Daniel "látni akart". Azt kérdezte első körben, hogy vannak/voltak-e problémáim mostanában a netkapcsolattal, és igazából nem is életszerűtlen a kérdés, mert az sokszor lassú, vagy szakad. (Paradox módon, amikor letöltök, akkor minden rendben működik). Azt válaszoltam neki, hogy mostanában nem, de az elmúlt héten volt egy-két gyenge nap. Mire megkért, hogy had futasson egy tesztet a gépemen, én meg (már a lebukás közeli érzettel) odaengedtem a géphez. Lefuttatott egy ping tesztet, és mutatta, hogy ez az érték meglehetősen magas, biztosan fut valami a háttérben, majd a tálcáról előrántotta a torrentet. Egy hm után annyit mondott, hogy ezt hagynom kellene, mert ezzel lassítom a többiek kapcsolatát is (természetesen mindig ügyeltem arra, hogy ne legyen általam a teljes kapacitás kihasználva). A programot bezárta, lefuttatott még egy pinget, majd megmutatta, hogy már jobbak az eredmények, de Frau Peters, a bérbeadóm biztos "savanyú" lesz, ha elmondja neki mit csináltam. Aztán mielőtt bármit mondtam volna, elköszönt, és lement.
Öt perc múlva feljött Corinna, kezében a szerződésünkkel. Nem úsztam meg egy ejnye-bejnyével. Annak ellenére, hogy aláírtam, hogy nem teszek ilyesmit, mégis megtettem, konzekvens módon meg kell tőlem vonniuk a kapcsolatot. Elmondta, hogy egy felügyelő program által feltűnt Danielnek, hogy nem teljesen fair módon nagy a forgalmam (gondoltam, hogy már tudja, hogy mit kell keresnie), de miután az is kiderült, hogy mivel teszem, az már szerződésszegés a szemükben. Nagyot sóhajtottam, de kénytelen voltam belenyugodni.
Másnap beszéltem Frau Peterssel is, mélységesen bocsánatot kértem, majd elmagyarázta, hogy itt, Németországban meglehetősen szigorúan veszik az illegális letöltést, és nekik nincs kedvük ezer eurót kifietni miattam büntetésképpen, mivel az ő nevén van a szolgáltatás. Én megértettem, megbeszéltük, hogy persze ez nem személyes, csupán "üzleti" dolog, etc. Du bist Deutschland.
A dolog pikantériája, hogy nemcsak mindenki csinálja ezt ebben a "szigorú" országban (megjegyezném, hogy a rapidshare hazájáról beszélünk), de még a házban sem voltam ezzel egyedül. Csak én rosszkor, rossz időben. Egy szakember barátomat is megkérdeztem erről a büntetés dologról, azt mondta technikailag lehetséges a szolgáltatónál visszaellenőrizni, de azt maga a szolgáltató nem teszi, viszont egy hatóság direkt kérésére meg kell tennie, tehát kb. úgy mint nálunk. De azt is mondta, hogy nyugodjak meg emiatt nem kell aggódnom, nem fognak ezzel foglalkozni.
Hogy ha Stant idézném a South Parkból, élhetnék azzal a frázissal, hogy "ma is tanultam valamit...", de tényleg, egyrészt legközelebb alaposabban átolvasok egy "baráti" szerződést, másrészt óvatosabb is leszek. Az elkövetkezendő egy hónapban pedig elég lesz az internet az egyetemen is. Filmek nélkül.
Egy régi skandináv játék, mostanában elég népszerű itt Németországban. Alapvetően egy csatát szimbolizál két csoport között, és a feladat egészen egyszerűnek tűnik: egymás felállított fahasábjait (összesen 6 db) kell másfajta fahengerekkel ledobálni, a végén pedig a terep közepén álló királyt kell felborítani. Persze nem ilyen egyszerű a dolog, meglehtősen komplex szabályrendszer, és egyáltalán nem mindegy, hogyan dobjuk el azt a fát :) 3 nappal a verseny előtt vettem a kezembe először ilyen "fahengert", és a kezdeti nehézségek ellenére egész hamar belejöttem (na jó, valószínüleg felfedezte az Olvasó, hogy ebben a játékban nem nagyon kell futkározni, ellenben nagy koncentrációt igényel:) )
A játék pikantériája, hogy beöltöztünk kosztümökbe, és az ismerős német társaság két csoportra oszlott: mindkettő mesefigurákból állt össze, az egyik a jókból, a másik a gonoszakból. Marcék nagyon lelkesek voltak, nekem mondjuk a gonosz coportban osztottak lapot, de nem bántam. Volt nálunk gonosz törpe, boszorkány (ebből mindjárt kétféle), Marc a gonosz varázsló, és én, a Meg Nem Nevezett, De Gonosz Herceg :) Mgj: Marcnak nem a fényképezőgép hibája miatt vörös a szeme :)
Viszonylag elégedett voltam magammal, mivel nem én lettem az utolsó. Mindenesetre rosszul esett, amikor az utolsó körben egy sportos anyuka elfutott mellettem, maga előtt tolva egy babakocsit, benne a kisgyerekével... Igenis gyors volt! 